Márton Rebeka vagyok, közgazdász, aki egy átlagos nyári reggelen egyszerűen csak elkezdett agyagot formálni – és azóta sem hagyta abba. Az alkotás számomra nemcsak tárgykészítés, hanem belső utazás is: minden darabbal egy kicsit a saját határaimat is tágítom. Hiszek abban, hogy egy használati tárgy lehet egyszerre funkcionális és személyes, időtálló és megismételhetetlen.

A műhelyemben lassú folyamattal, figyelemmel és kézzel készül minden kerámia – azért, hogy a mindennapokban is legyen helye a csendnek, az érintésnek és a valódi jelenlétnek.

A tárgyaim használatra születnek. Nem polcra készülnek, hanem reggeli kávékhoz, közös vacsorákhoz, csendes teázásokhoz. Hiszem, hogy a mindennapi rituálék adják az élet igazi ritmusát – egy bögre a kézben, egy tál az asztalon, egy apró forma, ami ismerőssé válik.

Minden darab kézzel készül, ezért nincs két teljesen egyforma. Az apró eltérések a forma ívében, a máz mozdulatában vagy a felület textúrájában a kézműves folyamat lenyomatai. Ezek teszik a tárgyakat élővé, személyessé és megismételhetetlenné.

A célom, hogy olyan funkcionális kerámiák szülessenek, amelyek nemcsak szépek, hanem hosszú távon a mindennapok részévé válnak.